Korábbi híreink között már érintőlegesen többször szót ejtettünk arról, hogy a háztartási méretű kiserőműveknek két alapvető válfaja van: a hálózatra kapcsolt és a szigetüzemű. A hálózatra kötött rendszerekről már több szó esett, hisz ezek számítanak az elterjedtebb típusnak, ugyanakkor bizonyos esetekben csak a szigetüzemű rendszer a járható út. Ebben a cikkben mutatjuk be ez utóbbi fajtának az előnyeit, hátrányait és tipikus megjelenéseit.
MIKOR VAN SZÜKSÉG SZIGETÜZEMŰ RENDSZERRE
A szigetüzemű napelemes rendszereknek olyan esetekben van létjogosultsága, ahol:
- nem biztosított a villamos hálózatra való csatlakozási lehetőség,
- az átlagos fogyasztás mértékéhez képest túlságosan bonyolult volna a hálózatra való rákötés,
- szükséges, hogy bizonyos fogyasztók áramellátása folyamatosan biztosított legyen.
Az első megjelölt esetre kitűnő példát jelentenek az elzárt tanyák, gazdasági épületek, ahol a szolgáltatók és a tulajdonosok számára nem megtérülő, egyenesen drága beruházás 1-1 épület hálózatra való rácsatlakozása.
A SZIGETÜZEMŰ RENDSZEREK FELÉPÍTÉSE
A szigetüzemű és a hálózatra kapcsolt rendszerek között az egyik legalapvetőbb különbség, hogy a napelemek által megtermelt energiát akkumulátorokban tároljuk, vagyis az nem kerül betáplálásra a szolgáltató felé. Az akkumulátorok töltését és kisütését egy töltésvezérlő szabályozza, ami a kisfeszültségű fogyasztók áramellátását is képes biztosítani. Ezzel meg tudjuk takarítani az előállított áram 230 V váltakozó árammá alakítását, majd annak visszatranszformálását, és az ezzel járó veszteségeket. A hagyományos napelemes rendszerekhez hasonlóan itt is egy inverterrel tudjuk lehetővé tenni, hogy a napelemek által megtermelt egyenáramot váltakozó árammá alakítsuk, amivel már a legtöbb háztartási fogyasztó is működtethető.
Szigetüzemű rendszer telepítésekor és a rendszer méretének meghatározásakor célszerű összeírni a fogyasztókat, azok energiaszükségletét és üzemeltetési időszakait. Ezt követően mérlegelni szükséges, hogy milyen berendezéseket kívánunk állandó jelleggel üzemeltetni, illetve melyek tudják nélkülözni időnként az áramellátást. A szigetüzemű napelemes rendszert érdemes ezért a lehető legnagyobb teljesítményűre méretezni. Ahogy a hálózatra kapcsolt típusnál, úgy ennél is nélkülözhetetlen, hogy szakemberek mérjék fel és állapítsák meg mekkora kapacitásra is van szükség.
SZIGETÜZEMŰ NAPELEMES RENDSZEREK ELŐNYEI, HÁTRÁNYAI
A szigetüzemű rendszereknek több előnye és hátránya is van. Korábban már említésre került, és egyértelmű pozitívumként említhető, hogy ezek a típusú rendszerek lehetővé teszik olyan elzárt területeken is az energiatermelést és -használatot, ami más módon nem valósítható meg. Ugyanakkor tisztában kell lennünk azzal, hogy a hálózatra kapcsolat fotovoltaikus háztartásokkal szemben itt csak annyi energiát lehet felhasználni, amennyit a rendszer megtermel.
Az akkumulátorok pedig külön odafigyelést igényelnek, ugyanis a tárolókapacitás energiafelvételére és élettartamára nagy hatással van a hőmérséklet. Az akkumulátorok számára az optimális működés leginkább csak szobahőmérsékleten biztosítható. Ettől melegebb, vagy hűvösebb környezetben nem tudnak kapacitásuk maximumán teljesíteni.
Szintén az akkumulátorok tehetők felelőssé azért, hogy a szigetüzemű napelemes rendszerek bekerülési költségei egységnyi hasznosított energiamennyiségre vetítve 50-75%-kal magasabbak, mint hálózatra kapcsolt társaiké. Mindezért a szigetszerű rendszerek lassabban megtérülő beruházásnak számítanak.
A szigetüzemű rendszerek egyik további nagy hátránya, hogy az évszakok váltakozásával a napelemek nem ugyanannyi energiát lesznek képesek előállítani. Ugyanez igaz a hálózatra kapcsoltakra is, viszont ott a szolgáltató által biztosított az egész éves, korlátlan mennyiségű energiaellátottság. Ezért számolni kell azzal, hogy a szigetüzem csak tavasztól őszig tudja biztosítani a maximális szintet.
Minden körülmény adott, hogy egy napelemes rendszerrel növelje életszínvonalát? Kérjen ajánlatot! A kalkulációt követően 15 percen belül részletes, személyre szabott árajánlatot küldünk.
